Borosán-völgy, Szentkút

A Borosán-völgy Zalalövő központjától nem túl messze, egy szép bükkös erdőben található.

Minden évben megtelik élettel július elején Zalalövő egyik legszebb és legfontosabb szakrális helyszíne, a Borosán-völgyi Szent-kút. A bükkös erdő ölelésében megtartott szabadtéri szentmise egyszerre szolgálja a közös imádságot, az emlékezést és egy régi zalalövői hagyomány továbbadását.

A Borosán-völgy már jóval a kegyhely kialakítása előtt is kedvelt találkozóhely volt. Az 1930-as években az itt táborozó cserkészek nyárbúcsúztató zenés és színjátszó műsorai vonzották a környékbelieket. Később a helyi katolikus ifjúsági közösségek tagjai is szívesen keresték fel a forrás környékét.

A Szent-kút története szorosan összekapcsolódik a második világháború lezárásával. A helyi fiatalok 1945-ben határozták el, hogy a forrásnál szakrális emlékhelyet létesítenek: hálából azért, hogy épségben hazatérhettek, egyúttal emléket állítva azoknak a társaiknak, akik életüket vesztették a háborúban. A munkálatokat Horváth József és Schönig János vezette, mellettük számos zalalövői fiatal dolgozott a kegyhely kialakításán. Kezdeményezésüket Kapui Károly akkori káplán is felkarolta.

A völgy hajlatában felépített kőoltár kupolájában Krisztus-szobor, mellette pedig Szűz Mária szobra kapott helyet. Az oltár alsó részén egy szívet formázó nyílásból fakad a Szent-kút hűs vize, amely hosszú időn át nemcsak lelki, hanem gyakorlati értelemben is fontos víznyerő hely volt.

A kegyhelyet körülölelő, tizennégy állomásból álló keresztút 1947-re készült el. A stációk létrehozásához zalalövői családok és közösségek járultak hozzá, így azok nemcsak Krisztus szenvedéstörténetét idézik fel, hanem a helyiek összefogásának is maradandó emlékei.

A Borosán-völgy hosszú évtizedeken át búcsújáró hely volt. A helybeliek minden év július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén tartottak itt búcsút, ősszel pedig egy másik vallási alkalomra is összegyűltek, amely elsősorban a környékbeli roma közösség ünnepe volt. A forrás és a kegyhely állapota az idők során többször leromlott, de a zalalövői hívek mindig fontosnak tartották megmentését. Az 1991-ben megkezdett helyreállítás Gálhidi Sándor akkori plébános kezdeményezésére indult el, és 1992-ben fejeződött be. A kegyhely 2011-ben ismét megújult az önkormányzat, a helyi közösségek és támogatók összefogásával.

2021-től Páli Zoltán plébános úrnak köszönhetően ismét rendszeresen szentmésére gyűlnek a hívek és a zarándokok.

az emlékhely tiszta vízű forrása

a felújításnak emléket állító tábla

A völgy mindig kedvelt búcsújáró hely volt, a helybeliek itt tartották a Sarlós Boldogasszony búcsút minden év július másodikán. Ősszel is rendeztek egy búcsút, ezt főként a cigányság tekintette saját ünnepének. A területen több védett, ritka növény- és állatfaj megtalálható (mint ciklámen, tőzike, kockás liliom, kakasmandinkó).