Az 1. adventi gyertya meggyújtására a Kerecsen Hagyományőrző és Kulturális Egyesület szervezésében került sor. Gyarmati Antal polgármester osztotta meg adventi gondolatait a jelenlévőkkel.

Egy különleges időszak küszöbén állva köszöntöm most Önöket. A mai nappal ugyanis elkezdődik az a varázslatokkal teli négy hét, amelyet adventnek hívunk. Az évnek azon szaka, amikor érdemes egy kicsit lelassulni és befelé fordulni. Amikor a gyertyák lángja minden héttel közelebb visz minket az ünnephez, és az egyre növekvő fény végül legyőzi a sötétséget.

Ma este világszerte megszámlálhatatlanul sok helyen lobban fel az első gyertya lángja, amely a hitet szimbolizálja a koszorúkon. Azt a hitet, amelynek segítségével felállhatunk a mélypontjainkról, és amelynek segítségével elérhetjük az álmainkat is. A hitet, amely talán minden fejlődés alapja. És ez a hit adja az erőt, amely akár a világot is képes előremozdítani.

A gyertyák meggyújtásával pedig fellobbanhat bennünk a bizalom azzal kapcsolatban is, hogy érkezik majd valaki, aki végleg elűzi a sötétséget, és sosem látott fényt ad majd a világnak.

A szent várakozás időszakában azt is nagyon fontosnak tartom, hogy előkészítsük a szívünket ennek a fénynek a befogadására. Csendesedjünk le, tegyünk rendet a lelkünkben! Ha tehetjük, álljunk meg egy pillanatra a mindennapok forgatagában, és nézzünk magunkba egy kicsit. Nem biztos, hogy minden tetszeni fog, amit majd ott látunk. De ez az időszak alkalmas arra, hogy változtassunk rajta. Osszuk meg a szívünkben lakozó szeretetet vagy akár a javainkat is másokkal. Adjunk abból a jóból a világnak, amit a lelkünkben találtunk. Így lesz a várakozás öröme szent és közös.

Az advent ugyanis nemcsak a karácsony közeledtét jelzi, hanem arra is emlékeztet minket, hogy a szeretetnél nincs fontosabb összekötő erő. A szeretet pedig nemcsak az otthonok falai között jelenik meg ilyenkor, hanem a városok utcáin, terein, a nagyobb közösségekben is.

Éppen ezért tartom fontosnak ezt a rendezvényt is. A közös gyertyagyújtás egy olyan alkalom, amikor Zalalövő lakói egymásra mosolyogva köszöntik egymást. Azt remélem, hogy innen mindenki úgy sétálhat majd haza, hogy elvisz a szívében egy kis meleget ennek a gyertyának a lángjából.

Örömmel látom, tapasztalom, hogy minden évben egyre több zalalövői lakosnak fontos ez a rendezvény. Egyre többen húzódunk ilyenkor közelebb egymáshoz a téren. Egyre többen érezzük azt, hogy ennek a közösségnek megtartó ereje van. Nagyon hálás vagyok azért, hogy olyan emberek között élhetek, akiknek szintén fontos, hogy együtt lépjünk be ebbe csenddel teli, fenyőillatú időszakba.

Engedjék meg, hogy mielőtt fellobban az első láng, Kassák Lajos gyönyörű soraival idézzem meg az advent örömét. Jómagam kívánok mindenkinek nyíltszívű várakozást, kegyelmekben gazdag, békés, áldott ünnepeket!

„Advent van, s átjárja lelkem

a szeretet és az emlékezés.

Rájövök ismét – tán ezredszer –,

hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Szeretni szóban és tettekben,

hinni, remélni szüntelen.

Táplálni kell mosollyal, öleléssel,

hogy emléked hibátlan legyen.”