A Zalalövői Általános Iskola aulájában fogadta az időseket Zalalövő Város Önkormányzata, és az ünnepség szervezői: Salla Művelődési Központ és Könyvtár, Zalamenti és Őrségi Református Alapszolgáltatási Intézmény, Zalamenti és Őrségi Család- és Gyermekjóléti Szolgálat, Tanyagondnoki Szolgálat.
A rendezvényen Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos és Gyarmati Antal polgármester köszöntötte a rendezvényen megjelent több, mint 150 fős 65 év feletti nyugfíjas közösséget. Virágcsokorral és ajándékkal kedveskedtek a legidősebb és legfiatalbb nyugdíjasoknak, köztük településünk legidősebb lakosát, Horváth Józsefnét is köszöntötték.
Az Ezüstlile és a Kislile néptáncegyüttesek, valamint Debrey Zsuzsanna és Hertelendy Attila "Dallamok szárnyán" című műsora ragadtatta tapsa és dalra a jelenlévőket.
Gyarmati Antal polgármester köszöntője:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Szépkorúak!
Nagyon sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket az idősek világnapja alkalmából itt a Zalalövői Általános Iskola aulájában és a helyi televízió csatornáin keresztül!
Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy elfogadták meghívásunkat, és a városunkban élő nyugdíjasokat, valamint a mintegy 580 fő 65 év feletti lakos közül több, mint 150 fő idős zalalövői nyugdíjast itt helyben köszönthetünk.
Engedjék meg, hogy külön köszöntsem körünkben Vigh László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos urat, köszönöm, hogy elfogadta meghívásunkat, velünk együtt ünnepel.
Köszöntöm képviselőtestületünk tagjait, és valamennyi segítőnket, akik a mai nap sikeréért dolgoznak, különösen a Zalamenti és Őrségi Alapszolgáltatási Intézmény, a Salla Művelődési Központ és Könyvtár, a Zalamenti és Őrségi Család és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársainak valamint tanyagondnokunk segítségét.
Tisztelt Ünnepeltek! Kedves Jelenlévők!
Amikor azon gondolkoztam, hogy milyen szavak is illenének a mai nap köszöntéséhez, egy beszélgetésre lettem figyelmes, ami a rádióból szólt. Az életkorról, az öregségről kérdeztek gyerekeket. És ahogy az lenni szokott, a gyerekeknek tanulságos és igen szórakoztató gondolataik voltak ezzel kapcsolatban. Engedjék meg, hogy idézzek ezek közül párat!
Azt mondta például az egyikük: „Mami és papi nagyon szépek, de borzasztóan öregek már, szegények. Képzeld, már 10 éve ismerik egymást!”
Egy másik gyermek megkérdezte az édesanyját: „Anya, 40 év után már vénasszony leszel? Mert a Luca azt mondta.”
Hát, tíz év valóban nagy idő, a negyven pedig nem csupán négyszer annyi. Hiszen valamikor ez volt az az életkor – legalábbis Marcus Aurelius, a filozófus császár szerint –, amikorra a férfiak mindent megéltek, amit ember a földön megélhet.
Az életkorral kapcsolatos megjegyzések közül a legszellemesebb egy nyolcéves kisfiúé volt, aki pedig határozottan ezt állította: „A mama minden reggel arcot rajzol magának a tükörben. Tudjátok, olyan öreg, hogy rajzolás nélkül nem is lenne arca.”
Ugyancsak az arcon fürkészte az idősödés jeleit az a hatéves kisfiú, aki elgondolkodva nézte harminc év körüli édesanyját, majd megkérdezte: „Anya! Te már öreg vagy?” Majd nem várva meg a választ, válaszolt magának: „Igen, öreg vagy, mert ott vannak azok a csíkok az arcodon!”
De ki az öreg? Valóban attól vagyunk öregek, hogy ott az a csík az arcunkon? A fiatalabbak valószínűleg igennel válaszolnának erre, de talán az életük derekán járók is, akik általában rémülten tiltakoznak, ha valaki – általában egy szókimondó gyermek – öregnek nevezi őket.
A statisztikai hivatal akkor sorol minket az idősek közé, ha elmúltunk 65 évesek. A WHO, az egészségügyi világszervezet ennél engedékenyebb: csupán 75 éves korunk felett nevez minket idősnek. Egyvalamiben azonban közösek a hivatalok és a gyermekek: külső jegyek alapján minősítenek bennünket: életkor, ráncok, testi adottságok alapján.
Ezután joggal félhetnénk az öregedéstől, hiszen ahogy az évek száma gyarapszik, a test esendőbb lesz, a mindennapi létezés nehézkesebb: ez az, ami mindenki számára szembetűnő, és talán ijesztő. De ugyan ki látja, hogy mi történik eközben belül, az idősödő ember lelkében? Hogy milyen érzés az, amit Marcus Aurelius mondott, hogy már „mindent megéltünk, amit ember a földön megélhet”?
Önök, idős emberek, a leggazdagabbak a világon, mert Önöknek van a legtöbb emlékük. És Önöknek van a legtöbb abból, ami az emlékek és élettapasztalatok rendezgetése közben megérlelődik az emberben: bölcsesség és belső béke. És Önökben van a legtöbb szeretet is, hiszen már nagyon sok emberrel találkoztak, akit szerethettek. Ha ezt végig gondoljuk, már nem is félelmetes az öregkor, már nem csupán ráncok, betegségek és az évek terhei; hanem sok-sok szeretet, szeretteinkhez fűződő sok-sok emlék és sok-sok bölcsesség: az egész kitárult világ. Így válik igazzá a mondás, hogy az életkorral szembeni előítélet az, amit előbb-utóbb mindannyian elveszítünk, hiszen ha van szerencsénk megélni, megtapasztalhatjuk, hogy a külső világ ugyan beszűkül, de belső világunk kitárul.
Kedves nyugdíjasok!
Az Önök egykori aktív munkája, a közért való cselekvőképessége mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy településünk mostanra egy békés, fejlődő várossá válhatott. Mert bizony ahol most tartunk, az nem tegnap kezdődött. Kellettek hozzá a hosszú-hosszú évek és a település lakóinak mindenkori tenni akarása. És ehhez, kedves Nyugdíjasok, az Önök minden egyes munkával vagy gyermekneveléssel töltött napja hozzájárult.
Lehet, hogy nem tűnnek ezek nagy dolgoknak. De azzal, hogy itt kerestek munkát, vagy a helyi óvodába járatták gyermekeiket, városunkat támogatták, építették. Azzal, hogy ezt a települést választották otthonuknak, és itt építették fel házaikat, meghatározták városunk jelenlegi képét. Az Önök nevelésének köszönhetően lettek Zalalövőnek olyan kivételes lakosai, akik a település jó hírét öregbítették.
Az aktív évek elmúltával pedig még most is sokat tesznek azért, hogy városunk egy olyan hely legyen, ahová szívesen térnek be az emberek. Hiszen a rendezett porták, a teleültetett virágládák, a megmetszett fák az Önök keze munkáját dicsérik.
Az elfeledettnek hitt történetek, városkánk emlékei csakis Önöknek köszönhetően maradhattak fenn. Csakis Önök azok, akiken keresztül megismerhetjük a múltunkat, a hagyományainkat. Köszönjük, hogy minden elmondott történettel, mesével Zalalövő identitását építik.
Az Önök által működtetett nyugdíjasklubok vidám rendezvényei, kirándulásai pedig példaként szolgálhatnak számunkra az összetartásról és a közösség erejéről. És arról, hogy hogyan érdemes átlépni ebbe az új életszakaszba. Hiszen, mint tudjuk, a nyugdíjasévekre készülni kell. A klubéletük pedig azt mutatja, hogy ezeket az éveket remek társaságban, aktívan, a szellemet és testet edzésben tartva is meg lehet élni.
A megbecsülést és hálát, amelyet érzünk ezekért a tettekért, most a mai délutánnal van lehetőségünk kifejezni. Bár ez a műsor egy egyszeri ajándék, de településünk egész évben igyekszik az itt élő idősek életét könnyebbé, jobbá tenni. Polgármesterként pedig megígérhetem, hogy ez a jövőben is így marad. Továbbra is azon fogunk dolgozni, hogy jobb egészségügyi ellátással, szociális szolgáltatásokkal és közösségi programokkal tegyük kényelmesebbé az Önök életét.
Isten éltesse minden jóban Önöket, mindannyiuknak jó egészséget, szerető társat és sok tartalmas nyugdíjas évet kívánok!
