Az irodalmi szalon novemberi vendége Ecsedi Erzsébet, Aase-díjas színművésznő volt, aki a kulisszák mögötti életről beszélgetett Bischofné Hesinger Katalinnal.
A magát túlélő típusnak tartó művésznő mindig megdolgozott a sikeréért, segítség nélkül, saját maga alakította karrierjét. A színészettel viszonylag későn találkozott, amatőr csoportokban kezdett el játszani, majd felvételt nyert a 25. Színház stúdiójába, ahol 1977-ben végzett. 
Mikor színházba megy az ember, ünneplőbe öltözteti a testét és a lelkét is, de ahogy az ünnepeket, úgy egy színházi előadást is rengeteg készülődés előz meg, amiből a színészeknek is jócskán ki kell venni a részüket.
Ha egy kicsit is betekintünk a kulisszák mögé, ráébredünk, hogy a „primadonnaként” számon tartott színésznők élete is rengeteg logisztikát, és kompromisszumot igényel: pl. az egy-, kétszemélyes darabjaikat hol maguk rendezik, hol jelmezt vagy díszletet építenek, vagy helyszínt takarítanak.
S mivel a fizetésük közel sincs a hollywoodi színészekéhez, ezért a közönség tulajdonképpen „megnyugodhat”. A vidéki színházban csak az marad, aki szerelemből játszik. Ők viszont összetartanak, s ha nincs idő, egyik a cipőt, másik a kabátot adja fel a másikra, egymást jól kinevetne, mindezt 2 lépésre a színpad mellől.