A karácsony az év legszebb, legcsodálatosabb ünnepe, amelyhez csupa szívet melengető kép kötődik: gyermekkorunk varázslatos pillanatai, meghitt percek, szeretetteljes légkör, békés, ünnepi hangulat, örömteli együttlét a családdal. A karácsony ünnepe egy állandó, biztos pont az életünkben, de ahogy felnövünk, majd felnőttként tovább változunk, nagyon sokféleképpen élhetjük meg ezt az ünnepet.

Előfordulhat, hogy szomorúak vagyunk, mert úgy érezzük, hogy a gyermekkor csodáját nem tudjuk már többé átélni, vagy éppen bosszúsak, mert úgy érezzük, túl sok a karácsonyhoz fűződő elvárás. Természetesen a negatív érzéseket is meg kell élnünk, én viszont most arra bátorítanék mindenkit, hogy tegye fel magának a kérdést, hogy valójában mi is számára a legfontosabb a karácsonyban? Biztos vagyok benne, hogy ha ténylegesen megválaszolnák a kérdésemet, akkor nagyon különböző válaszokat kapnánk, hiszen van, aki számára a gyermekkori kedvenc süteményének íze, másnak a nagyszülők egykori üveg karácsonyfadíszeinek ragyogása, megint másnak a családtagokkal, ritkán látott rokonokkal, barátokkal közös ajándékbontás, játék, nevetés, beszélgetés, pihenés.

Mindez azonban akkor válik valódivá, ha áthatja a szeretet, ahogy az alábbi történetben. „Egy asszony talált a hegyekben egy drágakövet. Útban hazafelé egy éhező vándorral találkozott, és hogy kisegítse, neki adta a követ. A vándor nagyon megörült, tovább állt, de másnap visszatért az asszonyhoz, és így szólt: Jól tudom, milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb. Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”

Úgy érzem, ez a történet nagyon szépen mondja el, miről is szólhat a karácsony. Nem arról, amit ilyenkor egymásnak adunk, hanem arról, amiért adjuk. Ez a lényeg az ajándékok mögött: a képességünk, amivel megismerjük és elfogadjuk embertársainkat, az áldozathozatalunk, az együttérzésünk, a segítő szándékunk és az igényünk a kapcsolódásra.

Kassák Lajos gyönyörű soraival idézzem meg az advent örömét. Kívánok mindenkinek nyíltszívű várakozást, kegyelmekben gazdag, békés, áldott ünnepeket!

Gyarmati Antal

polgármester

„Advent van, s átjárja lelkem

a szeretet és az emlékezés.

Rájövök ismét – tán ezredszer –,

hogy szépen élni gyakran túl kevés.

Szeretni szóban és tettekben,

hinni, remélni szüntelen.

Táplálni kell mosollyal, öleléssel,

hogy emléked hibátlan legyen.”