Tisztelt zalalövői és Zalalövőről elszármazott nyugdíjasok, városunk idős lakói!
Október az idősek hónapja, ebből az alkalomból az önkormányzat szokásos idősek napi rendezvénye helyett – melyet a kialakult járványhelyzet miatt rendhagyó módon ünnepelünk -, a helyi televízión, a helyi sajtón, és az interneten keresztül köszöntöm Önöket Zalalövő Város Önkormányzata nevében.
Az ötvenedik életévemen túl, deresedő halántékkal egyre gyakrabban csodálkozom rá az idő múlásának különös természetére. Legutóbb például, amikor családi képeket nézegettem, azon ámultam el, hogy a szüleim szinte annyi évesen mosolyognak rám vissza, ahány éves én most vagyok. Ez azzal a különös érzéssel telített el, mintha az évek múlásával – mi fiatalabbak és idősek – nem távolodnánk egymástól, hanem közelednénk egymás felé. Talán azért van ez így, mert bizonyos életkor felett elmondhatjuk, hogy már bejártuk az élet legfontosabb ösvényeit, keresztülverekedtük magunkat a mindannyiunk elé ugyanúgy tornyosuló akadályokon, megéltük mindazt, amit mindannyiunknak meg kell élnünk.
Igen, a korral a legalapvetőbb tapasztalatok birtokában mintha behoznánk az előttünk járó nemzedékkel szembeni lemaradásunkat. Tudjuk például azt, hogy milyen fiatal fejjel nekivágni az életnek, milyen valódi otthont teremteni, a családot egyben tartani, egyengetni a gyermekeink útját a kirepülésig, helytállni magunkért a munkahelyen, küzdeni a mindennapi kenyerünkért. Tudjuk, hogy a vasárnapi asztal körül összejövő nagycsalád öröme a legteljesebb öröm, hogy a kétéves baba kacaja a legcsiklandozóbb a világon, és tudjuk azt is, hogy elveszíteni valakit, akit szerettünk, a legfájdalmasabb.
Abban is biztos vagyok, hogy a nemzedékek egymás felé fordulását, egymáshoz való közeledését a közösen átélt élmények is segítik, még egy olyan szomorú és váratlan élmény is, mint tavasszal a váratlanul ránk törő világjárvány.
Mert mi, fiatalabbak azzal szembesülhettünk – ki-ki a maga családjában átélhette ezt –, hogy milyen könnyen és gyorsan elveszíthetjük a szüleinket, a nagyszüleinket, Önöket. Volt alkalmunk tehát elgondolkodni azon, hogy milyen fontosak és nélkülözhetetlenek is az idősek számunkra.
Ugyanakkor felemelő érzés volt látni és megtapasztalni azt az összefogást, amellyel egymás felé fordultunk. A településen járva-kelve, beszélgetve Önökkel, láttam, tapasztaltam, hogy a családok, szomszédok, rokonok és barátok miként találtak egymásra a bajban, miként segítettek egymásnak a vásárlásban, a gyógyszerek kiváltásában, a kerti munkák elvégzésében, a hivatalos ügyek intézésében.
Azt is láttam, tapasztaltam, hogy ez az együttműködés csak azáltal volt teljes, hogy minden nemzedék teljesítette a feladatát, vállalta azt, amit a veszélyhelyzet megkövetelt tőle. Az Önök példája azt erősítette bennünk, hogy a fegyelmezettség kötelező erény, az egyénnek tudni kell lemondania a vágyairól, hátrébb kell tudni lépni a körülöttünk élők, a család egészsége érdekében. És dédszüleink bölcsességét is Önök közvetítették felénk: ha van élesztő, krumpli, liszt és cukor, akkor minden van. Sok helyütt előkerültek a régi receptek, sokan felgyűrték az ingük ujját, és az Önök útmutatásai szerint nekiálltak kenyeret dagasztani, rétest sütni. Mivel igyekeztünk minél kevesebbszer boltba menni, egymás után pattintottuk fel a nagymama által főzött lekváros üvegeket, befőtteket, talán még rég elfeledett finomságok is előkerültek a kamrák rejtekeiből.
Településünk, közösségünk választott vezetőjeként köszönöm Önöknek azt, hogy mindenben együttműködtek a védekezést szervező, irányító önkormányzattal. A mögöttünk hagyott hónapok üzenete egyértelmű. A nehézség közepette megtanulhattuk, hogy csak úgy tudunk létezni, a mi világunk is csak akkor tud jól működni, ha minden nemzedék tisztában van a maga feladatával, és el is látja azt. Az Önök tudására és példamutatására éppúgy szükség van, mint a fiatalabbak szorgalmára, tettrekészségére.
Jó egészséget kívánok Önöknek, és sok-sok alkalmat arra, hogy minden élményt bepótolhassanak, amit a járványhelyzet elvesz Önöktől! Kérem, továbbra is vigyázzanak magukra!
Gyarmati Antal
Zalalövő város polgármestere
