Szabó Sándor utazásai helyszínéül sporthoz és valláshoz kapcsolódó úti célokat választ, ahol az őt körülvevő társaságnak mindig nagy szerepe van. „A fiam 13 éve jég korongozik. Ezáltal belekerültem egy sport közösségbe, ami olyan nemzettudatot tud kiépíteni az emberben, amit soha, sehol máshol nem éreztem még. Külföldi meccseken olyan összetartó magyarok vagyunk, tudunk lenni, amitől utólag is libabőrös leszek.” Belső-Mongóliába, Kína autonóm tartományába egy szervezett út során jutott el 2 éve. Mivel a turizmus nem igazán jellemző arra a vidékre, európaiként határozottan kuriózumként kezelték őket a helyiek, de mint magyarokhoz, mérhetetlen szeretettel viszonyultak hozzájuk. Az út során, bejárva a főbb helyszíneket 1200 km-t tettek meg, fizikai és szellemi örökségeket felfedezve bizonyítékként tárult eléjük a múlt, ami cáfolja finnugor eredetünket. Említhetnénk példának a lovas íjász gyökereket, s ne feledkezzünk meg arról, hogy őseink is szerettek szórakozni, sportolni: Lovas pólózni.