Városunk szempontjából is kiemelkedő jelentőségű volt az elkerülő út megépítése. Mint önkormányzati képviselő emlékszem, mennyi időbe telt míg az EU csatlakozás következtében megnőtt forgalom miatti szükséglet felmerülésétől eljutottunk a tervezésig majd a megalósításig. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium megbízásából 2008 szeptemberében kezdte el a 86-os főút elkerülő szakaszának előkészítő munkáit. Az elkerülő szakaszok engedélyezési és kiviteli tervei 2011 végére elkészültek.

A zalalövői viadukt a 86-os főúton, Magyarország egyik leghosszabb főúti völgyhídja, a Zalalövőt elkerülő 13 kilométeres út része. Az alapkő letételére 2014. március 26-án került sor. A 600 méteres hídelemek betolása 2015. augusztus elején kezdődött és a helyszínen gyártott elemeinek rátolása a pilonokra 2016. április 30-án be is fejeződött. A híd átadására 2016. november 4-én került sor. Vagyis szinte pontosan 7 évvel ezelőtt indult meg a forgalom.

A híd a város és a környék egyik látványossága lett, ezért is vetődött fel hamar, hogy nevet kellene választani. A jelen lévő excellenciás püspök úr javaslataként vetődött fel a híd elnevezése Szent Mártonról, ami azért is volt kézenfekvő, hiszen a Saváriaban született püspök élete során több alkalommal is megjárta ezt az utat Itália és szülőföldje között. 2005-ben az létrejött a Szent Márton Európai Kulturális Útvonal, mely városunkon is keresztülhalad. A zarándokútvonal ma már több ezer kilométer hosszú, több szakaszból, útvonalból áll.

Városunk önkormányzata döntött a híd elnevezéséről és a szükséges hatósági jóváhagyásokat is beszerezte, így megnyílt a lehetőség arra, hogy hivatalossá váljon az elnevezés. A mai naptól a közlekedők számára tábla jelzi, hogy a 601 m hosszú Szent Márton hídon közlekednek.

Szent Márton szerénysége, egyszerűsége és az általa véghezvitt csodák következtében különös tiszteletnek örvendett. Meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Életét csodák, gyógyulások kísérték.

Egy kevéssé ismert történet róla:

341-ben barbárok támadtak Galliára. Constans római császár a katonákat személyesen lelkesítette és megajándékozta zsoldosait. Márton azonban nem fogadta el az ajándékot – és azt válaszolta az uralkodónak: “Krisztus katonája vagyok, nem szabad harcolnom.”  Márton tartotta magát az elveihez és másnap fegyverek nélkül akart a csatába menni. Az ütközet elmaradt, ugyanis a frank uralkodó békért kért a római császártól. Az emberek csodának vélték ezt az eseményt. Mindig talált lehetőséget erények gyakorlására. Katonaéveiről szóló feljegyzések megemlítik szerénységét és szolgálatkészségét. Mint katona is kivívta társai megbecsülését.

Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő volt az első az Egyház történetében akit nem vértanúhalála miatt avattak szentté, állítottak az emberek elé példaként, hanem élete miatt. Olyan életeszményt valósított meg, amely vonzó volt az emberek számára.

Az utókor is méltón emlékezik róla: Szent Márton kultusza napjainkban is él Zalalövőn immár nemcsak a Márton nap körüli eseményekben, hanem a Zalalövőn átívelő híd nevében.